(Mint az látható, akármennyire is szerettem volna a napi egy posztot közel sem sikerül tartanom. Úgy tiszta, ha nem adok meg pontos időpontot, hogy  mikor jön a következő ,így nem is csapok be senkit. Arról nem is beszélve, hogy így sokkal izgalmasabb idelátogatni :) )

Rögtönzött börtönéből kijutva Evan döbbenten konstatálta, hogy olyan közel van a terepjárót rejtegető konténertől, hogy ennél közelebb már csak akkor lehetne, ha benne ülne. A konténerek alatt mintegy két emelet mélységben egy régen lezárt alagsor rendszerben próbálták a lelket kiverni belőle, melyet valószínűleg a 60-as években logisztikai és hírszerzői célokra használtak, azóta pedig csak pár ősrégi dokkmunkás és a mellékelt ábra szerint rossz arcú arab zsoldosok tudtak a létezéséről. Evan egy pillanatra elgondolkodott, hogy támadói tudtak-e arról, hogy a komplett felszerelése a felettük található konténerben volt elrejtve, aztán visszagondolva arra, hogy nem éppen az életben maradására játszottak, ez már nem is tűnt fontos szempontnak.

Salgir már a konténer mellett állt és kissé türelmetlennek tűnt.

- Csak nem akadt egy kis problémája? - kérdezte amint meglátta megbízóját, aki úgy nézett ki mint aki most szabadult a mészárszékről.

- Hát nem vagyok elragadtatva a fogadtatástól az biztos.

Amint a török kinyitotta a konténert egy fejbiccentés kíséretében távozott. Evan kikapcsolta a Mitsubishi riasztó rendszerét, majd a csomagtartóban található táskák egyikéből elővarázsolt egy elsősegély készletet és egy váltás ruhát, majd a lehetőségekhez képest rendbe rakta magát. Ahogy közeledett az este a kikötőben a dokkmunkások úgy vettek vissza a tempóból. Már csak három hajó várt arra, hogy kifusson, ebből egyet már teljesen megpakoltak, csak az engedélyre várt felügyelőségtől. Evan szívesen elidőzött volna még a kikötőben, de tudta, hogy minden másodperc fontos lehet, hiszen az alagsorban fekvő szupercsapat bármelyik pillanatban magához térhet, ráadásul még mindig nem tudta van-e erősítésük a környéken. Szép óvatosan kigurult a konténerből és a kijárat felé vette az irányt. Egészen a sorompóig óvatosan hajtott, hogy kerülje a feltűnést. A kapuőrt Salgir a megbeszéltekhez híven lefizette így szó nélkül felnyitották a sorompót. Evan ahogy áthaladt alatta padlóig nyomta a gázpedált, hogy minél hamarabb találjon egy biztonságos búvóhelyet.