Az alexandriai kikötőben javában zajlott az élet, amikor a teherhajó befutott. Az dokkoláshoz szükséges összes előkészületet elvégezték, így Evan magához vette a sporttáskáját és a hídon várta, hogy kikössenek.Bár egy kívülálló ember szemével úgy tűnt a kikötőben teljes a káosz. Látszólag semmiben nem volt rendszer, sem az emberek mozgásában, sem a hajók, illetve konténerek elhelyezkedésében. Ennek ellenére minden gyorsan, olajozottan működött. Evan szinte még a végére sem ért gondolatmenetének, a hajó dokkolt a munkások pedig azonnal hozzákezdtek a kirakodáshoz.

- Ha rám hallgat, iszik egy erős kávét. - lépett mellé Salgir - Még legalább egy óra mire elintézem az ön konténerének "papírjait".

- Köszönöm, úgy fogok tenni. Egy óra múlva jövök. - válaszolta Evan és sporttáskáját a vállára vetve elindult kikötőben található bódék felé, amelyek vendéglátóegységekként funkcionáltak.

Szerencséjére a kikötőben szinte az összes árus beszélt valamennyit angolul, így könnyen és gyorsan hozzájutott kávéjához, amit azonnal el is fogyasztott. Az overall kezdett egy kicsit meleg lenni a szárazföldi levegőn, de amíg nem szabadította ki a terepjárót a konténerből, addig nem akart megválni "álruhájától". Egy szomszédos bódénál vásárolt egy halas szendvicset és miközben jóízűen fogyasztotta, úgy döntött körbenéz a kikötőben, hátha hozzájut valami hasznos információhoz a fekete árusoktól és a kisstílű csempészektől.

Nem először és nem is másodszor járt ilyen kikötőben, megszokta, hogy fegyverkereskedők, csempészek és emberrablók között tölti napjait. Határozott léptekkel és éber tekintettel haladt el a bódéárusok és a kikötői segédmunkások mellett. Tudta hogy szűrje ki a gyanús egyéneket és mire figyeljen egy olyan környezetben ahol veszélybe kerülhet. Míg a bódéknál kávézott alaposan szemügyre vette a terepet, de nem vett észre semmi különöset. Volt kint pár zsebes, de szemmel láthatólag unatkoztak, mindössze egy idősebb európai fickó zakójából emeltek ki egy mobiltelefont. Úgy sejtette a fegyverkereskedők közül csak pár kisstílű gazfickó van kint, a nagy halak, a szaúdiak valószínűleg otthon maradtak. Valami mégsem stimmelt. Érezte, hogy valami megváltozott a zsibongó, zajongó kikötői forgatagban. De micsoda? A veszekedő házaspár akik a bódésor végén vitatkoztak vagy öt perce. Elhallgattak, pedig nem úgy tűnt mintha a vita végén jártak volna. Most mégis csöndben vannak. A francba! - hasított Evanbe a felismerés és azonnal fordulni akart, de hirtelen erős fájdalom hasított a tarkójába és minden elsötétült előtte.