Evan a negyedik pofon után kicsit kezdte unni a dolgot. Azon kívül, hogy az arcát gyakorlatilag már nem érezte, azzal is tisztában volt, hogy még körülbelül három, vagy négy ütést bír ki anélkül, hogy elájulna. Valamit ki kellett találnia, mert már egyáltalán nem volt biztos abban, hogy fogva tartói életben akarják tartani. Valamit lépnie kellett, méghozzá gyorsan.

Abban egészen biztos volt, hogy ellenállásra, vagy szökési kísérletre nem számítanak, tehát ha gyorsan, meglepetésszerűen cselekszik, talán lesz esélye. 

- Jól van, látom bírod a fájdalmat. Meglátjuk, hogy ha az egyik bordád átszúrja a tüdődet, akkor is ilyen kitartó leszel-e. - fenyegetett a nő. 

- Tegyünk egy próbát! - válaszolta vértől elborult arccal Evan.

A tagbaszakadt arab ledobta a szíjat és két lépéssel közelebb lépett foglyához. Amint elindította az ütést, sejtette, hogy valami nem stimmel. Evan az utolsó tizedmásodpercig kivárt. Amikor a fickó elindította az ütést, Evan egy határozott mozdulattal oldalra vetette magát a székkel együtt. Amint földet ért, jobb lábbal először ágyékon, majd gyomorszájon rúgta az arabot, aki ettől azonnal összegörnyedt. Ebben a pillanatban kapott egy utolsó rúgást fejre, amitől azonnal eszméletét vesztette. Az esés következtében Evan kiszabadult a szék fogságából, de keze még mindig a háta mögött volt összekötözve. Pont abban a pillanatba sikerült két lábra állnia, amikorra másik fogva tartója észhez tért a meglepetésből és fegyveréhez kapott. Evan egy elegánsnak egyáltalán nem nevezhető mozdulattal lendületből felöklelte a nőt, aki a támadás erejétől a falnak csapódott és elájult. Evan gyorsan a földre vetette magát és háton fekve, összekötözött kezeit maga elé húzta a lábai mögött. Egy pillanatig arra gondolt összekötözi a két támadót és alaposan kifaggatja, mi a francot akartak tőle, de gyorsan meggondolta magát. Nem tudta fedezi-e őket valaki és ha igen, mennyi ideje van elmenekülni. Feltépte a szoba ajtaját és amint észrevette, hogy egy sötét folyosó végében volt a helyiség, észvesztő tempóban elkezdett rohanni és közben abban reménykedett, hogy nem vitték messzire a kikötőtől. Óriási szüksége volt a felszerelésére.